cselló
Én Czékus Gabit szerettem, ő meg a ~-t. Mindez érthető volt. Én még kamasz sem voltam, Czékus Gabi meg vesszőhajlékony fruska, derékig érő szőke hajjal, és olyan mély szemmel, melybe a ~tanárunk is szívesen belemerült volna, ha nem lett volna már túl két infarktuson. Ja, hogy el ne felejtsem: ~-zni sem tudtam. Nem állt rá a kezem. Vagy túlságosan is leszorítottam a húrokat; vagy, ha tanárunk kérésére kilazítottam a csuklómat, úgy remegett a kezem, hogy a hangok fejvesztve menekültek a különben szép, mélybarna színű és hangú hangszerből. Így aztán maradt az, hogy ~órákon meglehetősen közelről nézhettem őt, amint ősz tanárunk nagy gonddal s az esetemben tanúsítottnál jóval mélyebb türelemmel okította e bánatosan szép szavú hangszer titkaira. Mielőtt a második év közepén közös tanárunk végképp eltanácsolt a zenei pályáról, minden alkalommal megvártam Gabit, ő pedig megengedte, hogy hazáig cipeljem a ~-ját. Az Ősz utca végén lakott, és én reméltem, hogy legalább néhányan azt hiszik, együtt járunk. A legszebb lány volt Porlódon egészen tizenkilenc éves koráig, amikor egy rejtélyes betegség következtében fél év alatt elfonnyadt, és ebbe aztán szép csendesen bele is őrült.
Temesi Ferenc: Por A-K, 91-92. oldal
Magyar Könyvklub, 1986
© Temesi Ferenc, 1986
