igen
~, gondolta azon az estén; már megint azt mondtam, hogy ~; de hisz úgyis olyan ez már, mint egy házasság; igaz, gyerek nem lett, de akkor is; házasság ez: egész nap együtt - délelőtt-délután az egyetemen, vagy náluk, este is náluk, vagy valahol, de vele, Mariettával, mindig; már anyámékat is az ujja köré csavarta; hiába, a kispolgári értelmiség semmire sem vágyik jobban, mint hogy a gyereke nagyporlgári sorba jusson, állapította meg szikáran András.
Azhelőtt, ha csak egy napig is távol voltunk, már féltékenyen vallattuk egymást (messzire rúgott egy kavicsot), most meg ~-t mondtam erre a három hónapra Franciaországban, szemrebbenés nélkül; sőt még azt is mondtam neki: "Igazán legfőbb ideje, hogy lefeküdj már egy másik hapsival is, nem szeretném, ha később a házmester vagy a postás micsodájáról ábrándoznál; különben is: szűz lányt nem vesz el okos ember; MICSODA NAGYKÉPŰ, OSTOBA SZÖVEG!; Marietta zöld-kék-világosbarna szeme, mint a gyerekkor cirmos üveggolyói a napfényben; hát elveszel, Öcsikém? hát elveszel?, azt nem mondtam; és különben is - és akkor az a celofánpapírba csomagolt szőrszál; mi ez?; hát hogy mindig veled legyen, tudod; amikor nem leszek itt; és akkor az a szégyenlős bársonymosoly; és akkor azt mondja az ember: Jó lesz könyvjelzőnek;
~, jó lesz könyvjelzőnek.
Temesi Ferenc: Por A-K, 339-340. oldal
Magyar Könyvklub, 1986
© Temesi Ferenc, 1986
